Emberi gerinc nyaki gerinc. Az emberi csontokról röviden 2.rész: a gerincoszlop csigolyái
Tartalom
A csigolyák[ szerkesztés ] A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill.
Gerincoszlop
A csigolyatest hátsó felszíne és a csigolyaív határolja a csigolyalyukat foramen vertebraleamelyeknek összessége képezi a gerinccsatornát canalis vertebralis. Összesen csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és farokcsigolya.
A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és haránt nyúlványaik tövében egy-egy kis lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt arteria vertebralis.
A nyaki gerinc sérülései
A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és haránt nyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak.
Míg a csigolyatestek közötti ízületes, szalagos és porcos összeköttetések a gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán többféle mozgást tesz lehetővé, a keresztcsonti és a farkcsontcsigolyák összecsontosodtak synostosisazok között elmozdulás nem lehetséges.
A keresztcsont és a farkcsont között kis mértékű elmozdulás fiatal korban még van, de idővel ezek összecsontosodása is bekövetkezik. A gerincet alkotó csigolyák összeköttetései[ szerkesztés ] Ízületek[ szerkesztés ] A gerincet alkotó csigolyákat emberi gerinc nyaki gerinc egymás fölötti csigolyák ízületi nyúlványi közötti ízületek és azok szalagrendszere köti össze.
Ezekben az ízületekben az ízületi végek elmozdulásai viszonylag kicsik, de összeadódva a gerincszakaszoknak jelentős - bár változó mértékű emberi gerinc nyaki gerinc mozgékonyságot biztosítanak. Ezek a mozgások az előre-hátra, valamint oldalirányú hajlítás, a forgás, és embernél a gerinc görbületeiből adódó rugózó mozgás. Az első és második nyakcsigolya között sajátos forgó ízület van articulatio atlantoaxialismelynek függőleges forgástengelye a második nyakcsigolya axis fognyúlványán húzódik keresztül.
Szalagok[ szerkesztés ] Az ízületektől független szalagok rendszere syndesmosisok is összefűzi a csigolyákat. A csigolyatestek elülső felszínén az elülső hosszanti szalag ligamentum longitudinale anteriusa csigolyatest hátsó felszínein a canalis vertebralis elülső kerületén a hátsó hosszanti szalag ligamentum longitudinale posterius húzódik, csigolyák tövisnyúlványait a tövisnyúlványok közötti szalagok ligamenta interspinalia a tövisnyúlványok csúcsait pedig mi segít a térdfájdalmakon tövisnyúlványok fölötti szalag ligamentum supraspinale fűzi össze.
A csigolyaíveket a rugalmas sárga szalagok ligamenta flava kötik össze.
Gerincsérv
A gerinc sagittalis metszete. Porckorongok[ szerkesztés ] Normál balra és porckorongsérves állapot jobbra a nyaki gerincen A emberi gerinc nyaki gerinc porcos kapcsolata synchondrosis a közöttük lévő rostos porckorongok discus intervertebralis révén jön létre, melyeket üvegporc rögzít a csigolyatestekhez.
A teljes gerinc hosszának mintegy egynegyedét kitevő porckorongok nem szabályos korongok, mivel a gerinc görbületének megfelelően elölről vagy hátulról enyhén elvékonyodnak, szélük a csigolyatestek alakjához igazodik.
Lumbális gerinc alsó szakasz és a keresztcsonti ízületek gyógytornája 1. rész
Felülről lefelé egyre vastagabbak. Szerkezetük nem homogén: kívül tömörebb, rostos anulus fibrosus gyűrű helyezkedik el, belül lágyabb, kocsonyás nucleus pulposus állagú szövet tölti ki. Utóbbiak kitüremkedése a porckorongsérv gerincsérv; discus hernia [2] [3] A gerinc görbületei[ szerkesztés ] Az emberi gerincen jellegzetes sagittalis görbületek vannak. Ezek a két lábon járás, az állás és ülés hatására fejlődnek ki.
Ezek a görbületek a gerincet egy függőlegesen jól rugózó képződménnyé teszik, ami az ember álló helyzetben történő járása, sportolása stb. A gerinc oldalirányú frontalis görbületeit scoliosisnak nevezzük, amelyből legtöbbször jobbra hajló figyelhető meg, és nem feltétlenül jelent patológiás állapotot.
